Melyiket válaszd? Konfliktuskezelési stílusok.

“Akkor nemesb-é a lélek, ha tűri sorsa minden nyűgét s nyilait

vagy ha kiszáll balsorsa ellen s kardot ragadva véget vet neki?”

Hamlet

Megismerve az 5 Konfliktuskezelési Stílust adódik a kérdés, hogy melyik helyzetben melyik stílust válaszd. Ez már Hamletnek is gondot okozott, hiszen a stílus csupán eszköz – az értékrendszered és célrendszered dönti el, hogy mikor melyiket érdemes választanod.

Ebből adódik, hogy a konfliktushelyzetekkel való foglalkozás egy életen át tartó feladat – a helyzetek végiggondolása és a belőlük való tanulás által fejlődik a személyiséged, érettebb, bölcsebb leszel.

Az első döntés: tudatos viselkedés a konfliktushelyzetekben (azaz felhagyni a spontán cselekvéssel)

Nagyon sok ember automataként, élő robotként éli az életét. Nem tudja mit és miért tesz, mit miért tart fontosnak. Ezért a konfliktushelyzeteik is mindig ugyanúgy, ugyanolyan menetrend szerint zajlanak le. Nem képesek változtatni a viselkedési mintáikon.

Ezért az első és legfontosabb döntés, amit meghozhatsz: felhagysz a spontán, szokásszerű konfliktuskezeléssel és elkezded a jogos érdekek és szempontok vizsgálatát. Ezzel máris eleget teszel annak az elvárásnak, hogy felelősséget vállalj a konfliktushelyzetek kezeléséért.

Természetesen az átgondolt döntés is bizonyulhat később hibásnak. Erkölcsileg senki nem kérheti később rajtad számon azt, hogy legjobb tudásod ellenére rossz döntést hoztál. Azt viszont igen, hogy mennyire voltál nyitott és kész a legjobb megoldás megtalálására.

Az egyenértékűség alapelve

Nagyon sokan – minden ellenkező állításukkal szemben – a döntéseiket és cselekedeteiket tökéletesen énközpontúan hajtják végre. Úgy cselekednek, mintha más emberek nem is lennének személyek, csak tárgyak, akinek nem léteznek jogos érdekei vagy szempontjai.

Tartós és a kapcsolatokra is pozitívan ható konfliktuskezelés akkor lehetséges, ha mindegyik fél jogát elismerjük arra, hogy a saját jogait érvényesítse.

Ha a másik embert magaddal egyenértékűnek tekinted, olyan személynek, akinek a jogai elviekben ugyanolyan fontosak, mint a saját jogaid, akkor képes leszel figyelembe venni a jogos érdekeit. Ez alapfeltétele annak, hogy rugalmasan tudj viselkedni az érdekkonfliktusokban.

A mérleg elv – döntés egy konkrét helyzetben

Érdemes megvizsgálnod egy múltbéli érdekellentétet vagy távolságot venned egy folyamatban levő konfliktustól. Vegyél elő egy fehér lapot és oszd ketté függőlegesen: az egyik fele a tied a másik fele a veled szembenállóé.

  • Éld bele magadat a veled szembenálló helyzetébe és próbáld meg listaszerűen összegyűjteni, hogy milyen érdekei, elvárásai, érzései lehetnek az adott helyzetben.
  • Ezután a lap másik felén listázd fel a saját érdekeidet, elvárásaidat, érzéseidet.

Nézz rá a mérleg két oldalára: melyik fele a súlyosabb?

Ha egyensúlyban vagytok, érdemes a problémamegoldással vagy a kompromisszumkereséssel próbálkozni. Minél jobban billen feléd a mérleg, annál erősebb a domináns viselkedés jogosultsága. Minél inkább a másik érdekei felé billen a mérleg, annál jogosabb részedről az alkalmazkodás.

A képesség elve – az erőviszonyok és lehetőségek vizsgálata

Amellett, hogy mi a helyes viselkedés, érdemes megvizsgálni azt is, hogy mi az, aminek az elérése egyáltalán lehetséges.

Hiába van neked igazad, ha a másik képtelen teljesíteni azt. Ez természetesen fordítva is lehetséges – hiába van a másik félnek igaza, ha te vagy képtelen teljesíteni azt. Ezeket a szubjektív akadályokat érdemes figyelembe venned, mielőtt kiválasztod a célszerű konfliktuskezelési stratégiát.

Hasonló a helyzet a lehetőségekkel. Nem minden optimális megoldás lehetséges is egyben. Könnyen adódhatnak olyan objektív akadályok, amelyek útjában állnak a jogos érdekérvényesítésnek.

Miután megvizsgáltad, hogy kinek milyen érdekei vannak egy konfliktusban és átgondoltad, hogy ezek az érdekek egyenként milyen súlyúak gondold át azt is, hogy mi az, ami lehetséges a konkrét helyzetben.

A szándék elve

További szempont, hogy van-e a másik félben szándék arra, hogy a konfliktust az egyenértékűség, a mérleg elv és a lehetőségek elve alapján rendezzék.

Ezt a szándékot elsősorban a tettekből állapíthatod meg. Hiába hajtogatja valaki, hogy hajlandó a megegyezésre, ha nem hallgat meg téged és nem hajlandó figyelembe venni az érveidet. A tettekből következtethetsz az együttműködési szándék meglétére.

Amennyiben nincs ilyen szándék, leginkább a domináns, az alkalmazkodó vagy az elkerülő stratégiákból választhatsz. Problémamegoldásra vagy akár kompromisszumra kevés az esély. Egy lehetséges – de nem kötelező – sorrend például az alábbi:

  1. Vizsgáld meg, hogy mi lenne a korrekt megoldás.
  2. Gondold végig, hogy tudod és akarod-e dominánsan érvényesíteni a korrekt megoldást. Ha igen, akkor tedd meg.
  3. Ha nem tudod a korrekt megoldást dominánsan érvényesíteni, akkor fontold meg az elkerülést. Vizsgáld meg, hogy megengedheted-e magadnak a konfliktushelyzet elkerülését a kapcsolat rovására. Ha igen, akkor keress nyugodtan kerülő utat. Senki sem kényszeríthet jogosan arra, hogy a saját jogos érdekeid ellen cselekedj vagy élj. (Ez ütközne az egyenrangúság elvével.)
  4. Ha nem tudod elkerülni a konfliktushelyzetet, akkor utolsó lépésként marad a látszólagos – vagy valódi – alkalmazkodás. Minél inkább nehezedre esik az alkalmazkodás, annál inkább érdemes arra figyelned, hogy a helyzetet minél előbb megváltoztasd. Arra is gondolhatsz, hogy valamilyen kompenzációval óvd magad a károsodástól.

Nézzünk erre egy egyszerű példát!

  1. Munkahelyi átszervezés miatt a feladataid megnövekednek, nem tudod őket egyedül megfelelően ellátni. A korrekt megoldás a feladataid átszervezése, csökkentése lenne, ami lehetséges is egy külső szolgáltató bevonásával.
  2. A főnököddel leülsz beszélgetni a javaslatodról. Komoly érvekkel támasztod alá a kérésedet, kiemelve a vállalat előnyét is. Ez a domináns magatartás.
  3. Bárhogyan érvelsz, a cégvezető  költségokokból elzárkózik tőle. Helyette tőled várja, hogy túlmunkával megoldd a feladatokat. Hiába érvelsz neki, hiába adod a javaslatokat, nem hallgat rád. Ezt követően kerülöd a témát, de a szünetekben álláshirdetéseket kezdesz el nézegetni. Végülis nem szeretnél tönkremenni a túlmunkában. Ez az elkerülő magatartás.
  4. Találsz néhány állásajánlatot, de mindegyik távolabb van a lakhelyedtől és kevesebbet fizet, mint a jelenlegi állás. Ezért úgy döntesz, hogy maradsz, de megpróbálod ügyesebben szervezni a munkát, valamint veszel egy fitness bérletet, hogy legyen hol levezetni a munkahelyi stresszt. Ez az alkalmazkodó magatartás.

A rugalmasság és nyitottság elve – tudd elengedni a helyzeteket

A rugalmasság és nyitottság elve azt jelenti, hogy nem érdemes a végsőkig ragaszkodni elképzeléseidhez, vélt vagy valós érdekeidhez. A világ túl bonyolult ahhoz, hogy teljes mértékben átlásd és ritkán tudod teljes bizonyossággal, hogy az, amit szeretnél, valóban jó-e neked. Azt pedig végképp nem tudhatod, hogy nincs-e sokkal jobb megoldás annál, mint amit éppen szeretnél.

A másik fél rugalmatlansága, rossz szándéka, önzése vagy a külső korlátok elvezethetnek téged olyan megoldásokra, amikre egyébként nem gondoltál volna.

Ezek az új, többnyire kreatív megoldások jobb helyzetbe juttathatnak téged, mint amit valaha is reméltél.

Az elengedni tudás és a nyitottság adja meg neked az erőt ahhoz a kreativitáshoz, amit senki nem vehet el tőled.

 

 

 

 

 

 

This entry was posted in Konfliktuskezelés. Bookmark the permalink.